Menü |
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur sadipscing elitr, sed diam nonumy eirmod tempor invidunt ut labore et dolore magna aliquyam erat, sed diam voluptua. At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Stet clita kasd gubergren, no sea takimata sanctus est Lorem ipsum dolor sit amet.
|
Menü |
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur sadipscing elitr, sed diam nonumy eirmod tempor invidunt ut labore et dolore magna aliquyam erat, sed diam voluptua. At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Stet clita kasd gubergren, no sea takimata sanctus est Lorem ipsum dolor sit amet.
|
Menü |
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur sadipscing elitr, sed diam nonumy eirmod tempor invidunt ut labore et dolore magna aliquyam erat, sed diam voluptua. At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Stet clita kasd gubergren, no sea takimata sanctus est Lorem ipsum dolor sit amet.
|
|
|
|
 |
Játék |
|
Témaindító hozzászólás
|
2012.12.08. 22:26 - |
Szép hely, szökőkúttal. |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]

-Szuper! -antiszoci kis farkas. Úgy döntöttem hagyom a fenébe, ha akar akkor majd lemászik a fáról aztán tőlem mehet akármerre. Egy kis távolságot megtettem, de aztán letettem magam a padra. Először kíváncsi voltam a reakciójára. |

Kissé megvetően elfintorodtan. Utáltam az ilyeneket.
Nézhet ki bárki bármilyen jól, engem hagyjanak már békén! Elegem van az emberekból, meg mindenkiből. Sokan mondják, hogy antiszociális vagyok, de rohadtul nem érdekel.
-Azt csinálsz, amit akarsz. - jelentettem be komoran. |

Miva'? Ennek még humorérzéke sincs? A kérdésére a választ egy vállvonással el is intéztem. Most én következtem...
-Mi a francért vagy ilyen?! Ártottam én neked?! -a hangom kérdőből vádlóba csapott át. Ha ő megteheti ezt a flegma, ellenséges hangszínt akkor én is.
-Szólj, aztán elmegyek innen- komolyan gondoltam, már fel is álltam a padról. Úgy éreztem felesleges maradnom ha még Ő is le akar pattintani. |

Vállat vontam, majd a plázacicára és a kutyára néztem. Nem mosolyogtam, pedig Scott röhögőgörcsöt kapott. Nem szóltam, csak mogorván meredtem magam elé.
-Amúgy, mit is akarsz tőlem? |

-Jó tudni -ráztam meg a fejem. A csaj egy hirtelen ötlettől vezérelve felmászott a fára. Én a padról bámultam felfelé -Milyen ott fent? -néztem rá hunyorítva. Mondjuk igaziból nekem tök8 volt, hogy ott jó-e a kilátás, mert egy picike kedvem sem volt felmászni. Jó a macskák szeretnek fára mászni, de ha telizabálják magukat akkor semmi sem érdekli őket jobban az alvásnál, meg a pihenésnél. Hát... a 2. változatba tartoztam. Egyszerűen képtelen voltam megerőltetni magamat.
Viszont mikor erre jött a Német dog kutyájával egy kis plázacica, akkor képtelen voltam kihagyni, hogy ne trollkodjak picit... megvillantottam a fogsoromat úgy, hogy csak a kutya lássa és halk morgást erőltettem ki magamból. Az a nagy dög meg úgy berezelt ettől -mivel érezte, hogy tigris vagyok- hogy tulajdonképpen rángatta maga után a szőkeséget. Rögtön a számra tapasztottam a kezemet és erőlködtem, nehogy rámtörjön a röhögőgörcs. |

Ügyesen felkapakszkodtam egy magasabb fára, és onnan néztem a várost: egy kúria kirítt a házak közül. Gigantkus volt, nagyjából nyolc szintes, és elképesztően szép. Az otthonom... legalábbis ott laktam.
-Nem bírom az embereket. Meg úgy általában senkit. - morogtam. Nem voltam különösebben beszédes, de főleg nem egy idegennel. |

-Uhh... sajnálom -Valaki itt harapós. Igaz én is "jó" helyen tapogatózok. Furcsálltam, hogy farkas-alak ellenére sincsenek haverjai, pedig Ők általában barátkozósak, még akkor is ha emberevők. Mivel gyanítom Kasumi az előbb említett oldalon áll.
De úgy imádom amikor mások sajnáltatják magukat. Én is megtehetném... 7 éves koromig tigris-alakban voltam rabszolga. Mégse tudja ezt senkisem. A nevelőszüleim meg elzavartak a háztól mikor 18 évesen lázadoztam és gyilkolásztam. A múlt mély sebei miatt lettem olyan amilyen, de ezt csak én tudom. Senkinek sem mondtam semmit arról a bizonyos "szép gyerekkorról". A régi családomnak fogalma sem volt erről... |

-Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá. - morogtam. - Egyedül vagyok. Nincsenek barátaim, nincs családom, nincs senkim. - vontam vállat végül.
Ez igaz volt. Nem volt senkim. Soha. A családomat elvesztettem, barátaim sosem voltam. Mindig kiríttam a tömegből, így nem igazán változtatta meg az életemet társasági szempontból az átváltozósdi. |

A kérdésére vállatvontam. Olyan porbadöngölően tud nézni, hogy inkább elkaptam a tekintetemet és a földet fixíroztam néhány pillanatig.
-Majd vigyázok azért mindenesetre -mondtam. Ki akartam szedni belőle, hogy melyik oldalon áll, de még nem. Csak akkor ha már legalább kicsit "betört".
-Hogy-hogy csak így egyedül? -tettem le magam a padra. Ha akar tőlem álldigálhat, akár el is mehet innen, az az ő baja. |

Úgy tűnt, mintha a fiú kissé meg lett volna sértődve, de nem érdekelt.
-Ha nem adsz rá indokot, akkor nem harapok. Kopogj, mielőtt belépsz. Hallottad már? - vontam fel nemesi ívű szemöldököm (anyai ágról nemesi család sarja vagyok), és hidegen néztem rá. - Kasumi vagyok. - közöltem végül a nevemet. Nem mondtam a családnevem, hiszen az emberek reakciója egy elsápadás , vagy egy elvörösödés volt, de mivel alakváltóval volt dolgom, biztonsági okoból nem adtam ki.
|

Nekem teljesen átjött az a lesz*rlak tekintet. Őszintén, nem tudom mitől ilyen. Én szoktam másokra sz*rni nagy ívből, nem pedig fordítva. Ez így nem oké.
-A nevem Scott -mutatkoztam be, miközben egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Utálok teljes névvel bemutatkozni, már csak azért is mert ránézésről és szagnyomok alapján nem lehet csak úgy kimondani, hogy ki barát és ki nem. Az ellenség meg inkább ne tudja a nevemet...
-Hmm... alakváltó vagy. Farkas, igaz? Bírom farkasokat, édesek, csak az a gond velük, hogy roppant harcias kis teremtmények. Remélem te nem akarsz kiharapni belőlem egy darabot -szövegeltem. Igaziból kicsitsem féltem tőle, mert elvileg erőfölényben vagyok, viszont akkor sem volt kedvem most még a vitához sem. Szétdurrantam a sok kajától, meleg is volt, meg is fordult már a fejemben, hogy visszamenjek a házamba és kialudjam magam. |

-Szia. - morogtam. Nem igazán érdekelt a fiú, tojtam rá magasból. Megszoktam, hogy mindenki koslat utánam - persze azután jöttem rá, hogy miért nem hagy egy hímnemű egyén sem békén, miután nem egy ember szembesített vele, hogy már-már természetfelettien szép vagyok, bár ezt még magamnak sem akartam bevallani. De gyakorlatilag magasból tettem a közeledési szándékokra, vagy egyáltalán úgy mindenkire. |

Farkas alak, nem veszélyes. Illetve nem annyira mint pl. egy medve. De igazából nem is akartam hadakozni, főleg nem itt az emberek előtt. Eldöntöttem, hogy leszólítom. Reménykedtem benne, hogy nem ellenséges, máskülönben egy ütéstől kiadom magamból a vacsorámat, aztán nézhetnek a "muglik". Meg emberi alakban amúgyse szerencsés harcolni.
-Hey, szia! -léptem oda hozzá. Én is a nagy csajózós tudásom... |

(Basszus, E/3-ban írtam? xD)
Fáradt voltam, elképzelhetetlenül. Mintha tűket szurkáltak volna a lábamba és a karomba. Farkashoz illően remek szaglásom volt, aminek jelen pillanatban örültem is, hiszen éreztem, hogy egy "fajtabélivel" van dolgom. Valahogy nem érdekelt jelen pillanatban, hogy melyik oldalon áll, hiszen napok óta nem ettem egy falatot sem. Majd ha támad, akkor lesz valami.
Érezte, hogy a szél kissé meglengeti a hajamat, és egész lényemet átjárta a kellemesen hűvös levegő - de mielőtt igazán örülhettem volna, megszűnt. |

Szépen lassan, nagy léptekkel sétáltam a parkba. Ha kellett volna akkor az életemért se tudtam volna futni, rettenetesen telezabáltam magam előző este. Mondjuk érthető miért rendeztem akkora vérfürdőt, hiszen napokig kellett böjtölnöm szóval már rámfért a hús. Mondjuk most nem öltem mert az az ember akit megettem már halott volt. Csak megtaláltam a tetemét és hát... nem tudtam ellenállni.
Most meg csak azért jöttem ki, hogy megmozgassam a végtagjaimat. Nem terveztem hosszú sétát. Az egyetlen dolog ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet az egy sebhelyekkel teli csaj volt. Beleszagoltam a levegőbe és egyből rájöttem, hogy alakváltó. Valószínüleg egy csatában sebesült le. Azt viszont nem tudtam kideríteni, hogy melyik oldalon áll. Szagból ezt nem lehet. |
Nyár volt, és még a szél sem fújt: az idő fülledt volt, és majdhogynem üttötte a 35 fokot. Éppen ezért jelentett megerőltetést a majdhogynem félholtra vert lánynak, hogy átvonszolja magát a parkon.
Érdekes jövevény volt, azt meg kell hagyni: szemüveget viselt, karján és vádliján látszottak a régi hegek, amik kissé eltorzították egykor hibátlan bőrét. A lány bőreeredetileg falfehér volt, de látszott, hogy kissé lebarnult. Barna szeméből fáradtság áradt, haja kissé ziláltan lógott. De mégis, volt valami az arcában... ami vonzotta a figyelmet: hihetetlenül szép volt. |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
| |
|
|
 |
proba |
|
Menü |
Linked helye
Linked helye
Linked helye
Linked helye
Linked helye
|
Menü |
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur sadipscing elitr, sed diam nonumy eirmod tempor invidunt ut labore et dolore magna aliquyam erat, sed diam voluptua. At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Stet clita kasd gubergren, no sea takimata sanctus est Lorem ipsum dolor sit amet.
|
Menü |
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur sadipscing elitr, sed diam nonumy eirmod tempor invidunt ut labore et dolore magna aliquyam erat, sed diam voluptua. At vero eos et accusam et justo duo dolores et ea rebum. Stet clita kasd gubergren, no sea takimata sanctus est Lorem ipsum dolor sit amet.
|
| |
|
|